A Kanizsai Dorottya Általános Iskola aulájában ma 20 gyermek állt, hogy elmondja: a szabadság nem csak szó, hanem tett, fájdalom, emlék. A jelenetekben lüktetett 1956 forradalmi hangulata, de emellett szerelmesek búcsúztak, testvérek vitatkoztak, kutatók menekültek külföldre. A krétaporban, a csendben, a kérdések között megszületett a tanító vallomása: „Félek. De nem attól, hogy meghalok – attól, hogy nem leszek részese annak, amiért élni érdemes.” A gyerekek nemcsak eljátszották, hanem átélték a történelmet. A gyertyák fénye és a közös ének egyszerre volt búcsú és ígéret: emlékezni fogunk.
