Határtalanul 2018.

HATÁRTALANUL ERDÉLYBEN

Kanizsai Dorottya Általános Iskola
2018. május 21-25.
Beszámoló

A Kanizsai Dorottya Általános Iskola 7. évfolyama 2018. május 21-25. között Erdélybe utazott a Határtalanul pályázat keretében. A tanulmányúton 33 diák vett részt.

„Erdély egyszerűen gyönyörű volt. Tele élményekkel érkeztem haza. Azok a tájak egyszerűen lélegzetelállítók voltak. Az egyik legjobb dolog az volt, amikor reggel kinyitottad a szemed és arra a gyönyörű napfelkeltére ébredhettél. Minden nap tele volt dús programokkal, ezért is felejthetetlen volt az egész kirándulás.” ( Horváth Kamilla 7.a)

Május 21-én a hajnali órákban indultunk Siklósról. Hosszú utazást követően érkeztünk Erdélybe. Nagyszalontán megtekintettük Arany János szülőházát, majd ellátogattunk a Csonka toronyba, ahol helyi idegenvezetőnk nagyon vidám történetekkel hozta közel hozzánk Arany János ifjú korát. Nagyszalonta a 16. századig a Toldy család bírtoka volt. 1598-ban a Nagyvárad alól visszavonuló török hadak elpusztították. 8 évig lakos nélkül állt, míg 1606-ban  Bocskai fejedelem 300 hajdút telepített ide. 1620 körül kezdték a várat építeni, amit II. Rákóczi György fejedelem parancsára leromboltak, nehogy a török kezére kerüljön. Ma gyönyörű kiállítás található a fennmaradt toronyban.

Ezt követően Nagyváradra érkeztünk. A város elválaszthatatlan Szent László legendájától. A király holttestét akarata ellenére Székesfehérváron akarták eltemetni, de a király földi maradványait szállító szekér csodálatos módon megindult Várad felé. A püspöki székesegyház a legszebb barokk templom Romániában. Ezután esőben sétálva, futva kerestük Ady kávéházát. Végül sok nevetés közepette meg is találtuk. Ebben a kávéházban ismerte meg a költő híres múzsáját, Lédát és itt alakult meg 1908-ban a Holnap Irodalmi Társaság.

Kolozsvárott A Szent Mihály templom és a lovas szobor is nagy hatással volt ránk. A templom Erdély második legnagyobb gótikus temploma. Báthori Gábort és Bethlen Gábort is itt választották erdélyi fejedelemmé. Mátyás király lovasszobra az 1900-as párizsi világkiállításon nagydíjat nyert. Az esti órákban érkeztünk meg Torockóra, ahol nagyon meleg fogadtatásban volt részünk az ott élő magyar családok részéről. Finom ételekkel vártak, kényelmes szállásokon voltunk elhelyezve.

„Az első nap izgatottak voltunk, hogy milyen lesz a kirándulás. Nagyvárad, Kolozsvár szépek voltak, a templom főleg. Nagyszalontán a Csonka toronyban érdekes volt a kiállítás, az interaktív programok is nagyon tetszettek.” (Rittinger Dóra 7.b)

„Reggel Torockón a kilátás volt a legszebb, ahogy a köd leült a Székely-kő aljába.”                                            ( Szávuly Anna 7.a)

A 2. nap csodálatos élménye volt Parajd. Közel 3000 m vastag sóréteg húzódik itt. Található itt étterem, játszótér, kötélpálya, de pingpong asztal, ajándékbolt is. Voltak akik a sétát tettek, de voltak, akik a sziklamászást választották. Itt történt az a vicces eset, amikor eltévedtünk a hatalmas barlangban, és a konyha kamráján keresztül akartunk kijutni. Hangos nevetéssel távoztunk az ott dolgozók meglepett tekintetei által követve. De néhányunk bátran végigment a nagy magasságban kifeszített kötél- és sziklamászó pályán.

Korondra délután érkeztünk, azonnal elindultunk a korondi kézművesség feltérképezésére. Csodálatos emberekkel találkoztunk, beszélgettünk. Helyi fazekasok mesélték el, hogyan is készülnek a tányérok, bögrék, hogyan festik őket, miért is nincs két egyforma még az étkészletekben sem. Különlegesen szép magyar nyelven beszélnek arra. Megtanultuk, hogy ki minek nem mestere, megölő gyilkosa, hogy a falrahányt borsó arrafelé így hangzik: falnak dobott dió, és aki jobb körülmények közé kerül, az ki van marhálódva, és persze sok minden van, amin nem kall aggódnunk, hiszen csak potomság. Szép ízes beszédük máris hiányzik.                                  Fantasztikus helyen volt a szállásunk és csodálatos kiszolgálásban volt részünk.

Sokunknak a harmadik nap volt a legcsodálatosabb.  Gyilkos-tó, Békás-szoros, Csíksomlyó, Mádéfalva, Csíkszereda, Szejkefürdő, Farkaslaka volt  a programunkban. Szelykefürdőn  átsétáltunk a csodálatos székelykapuk alatt. Megtudtuk, hogy a székely kapukat csak székely emberek készíthették el maguknak, s minél gazdagabb volt valaki, annál szebb, díszesebb kaput építhetett. Érdeklődve olvasgattuk a kapuk feliratait. Farkaslakán pedig Tamási Áron szülőházát látogattuk meg. Beszélgettünk a házakból kilépő bácsival, aki elpanaszolta, hogy egyre másra épülnek már a modern házak, már nem divatos a székely kapu, együtt sajnálkoztunk ezen. Egy másik házból idős néni jött ki , aki unokájáról mesélt nekünk, aki bentlakásos iskolában tanul lovásznak. Kedves, vendégszerető, szívesen beszélgető, nyitott magyar emberek lakják a vidéket.

„ Amikor a székely kapuknál voltunk, azok elbűvölően szépek voltak. Különben bármerre utaztunk, nem volt olyan hely, ahol ne láttunk volna ilyen kapukat.” (Zilai Alexandra 7.b)

Mádéfalván a székelyek hóhérja Adolf Buccow, 1764-ben 200 mádéfalvi székelyt gyilkolt le egyetlen éjszaka alatt. A mádéfalvi áldozatok emlékére emelt emlékoszlopot néztük meg.

Csíkszereda, Csíksomlyó híres zarándokhely. A ferences kegytemplomban Mária-szobor előtt megilletődve emlékeztünk történetére. A 16. százaban faragott remekmű a legnagyobb kegyszobor a világon. Amikor az Erdélyi Fejedelemséget veszedelem fenyegette a történelem viharaiban, Mária arca elszomorodott. 1661-ben Ali pasa seregei feldúlták Csíkországot, a Mária-szobrot is el akarták vinni magukkal, de a szekeret még nyolc ökörrel se tudták megmozdítani. A hosszú sorba mi is beálltunk, hogy megérinthessük a Csodatévő Máriát.

A Medve-tó medvebőr alakjáról kapta nevét, a környékbeli sókarszton 1875-ben keletkezett. Sótartalma miatt szinte lebegni lehet benne, de sajnos mi fürödni nem tudtunk.  Vize 35°C-ra is felmelegszik 2 méter mélységig. Kellemes sétát tettünk a tó körül.

Innét a Gyilkos-tó felé indultunk. Itt egyedülálló látványban volt részünk.  1837-ben keletkezett egy közeli hegyről lecsúszó törmelék következtében. Nevét onnét kapta, hogy amikor elöntötte a víz az eltorlaszolt területet, az itt állatokat legeltető pásztorokat mind megölte a víz. A tó vizének kémiai összetétele miatt az erdő fáinak törzsei még mindig állnak, láthatóak.

„ A legjobb program számomra a Gyilkos-tó és a Békás-szoros megtekintése volt. „ (Horváth Kamilla 7.a)

„A Gyilkos tónál, mikor voltunk, én is bementem csónakázni. Különösen jó élmény volt, mikor egyszer-egyszer fennakadtunk, és hosszú percekig forogtunk a fadarabon körbe-körbe. Mennyire örültünk, mikor sikerült róla lejönnünk.” (Szenácz Laura 7.a)

4.nap Fehéregyházára látogattunk először. A helyi idegenvezetőnket hallgatva többünknek könny szökött a szemébe. Megható volt hallani nemzeti költőnk eltűnésének történetét. A Petőfi-ház fenntartásának nehézségeiről szomorúan beszélt az előadó. Segesvárra látogattunk ezek után. Segesvár városa Erdélyben, a szászok földje északi határán fekszik; egyike az Erdély német nevét adó hét várnak. A városban napjainkig fennmaradtak a középkori német építészet műemlékei. Az évente megrendezik a  Középkori Fesztivált. Mi megkerestük a diáklépcsőt. Az 1642-ből származó: 172 fokból álló fedett lépcső, amely a vár főterétől a várhegyre vezet emlékezetes marad számunkra. Segesvár történelmi központja 1999 óta a kulturális Világörökség része; itt sétálgatva eljutottunk a különböző mesterségeknek emelt tornyokig.

Délután Nagyenyeden a vártemplomot, majd a Bethlen Gábor Kollégiumot tekintettük meg.  Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium ma szebb, mint történelme során valaha. Akárhányszor is pusztult el, égették és dúlták fel, mindig újjáéledt, főnix madárként támadt fel. Európai uniós pénzből újították fel. Az újjászületés felejthetetlen dátuma 2016. szeptember 18.  Itt  szintén megható pillanatok vártak. Találtunk a kollégiumban egy idős bácsit, aki nagyon szívesen mesélt nekünk a kollégium történetéről, működéséről. Megkongathattuk a harangokat, és egy nagyon érdekes iskolatörténeti kiállítást is láttunk. A díszteremben elénekeltük a Magyarország az én kedves szép hazám című népdalt, a végén már együtt sírtunk a gondnok bácsival.

Este érkeztünk vissza Torockóra. Torockó Erdély egyik legszebb falva. A Torockói-medencében, a Székelykő és az Ordaskő sziklavonulatának szűk völgyében fekszik. Hófehérre meszelt házaival, különleges népviseletével és népművészetével méltán nyert Europa Nostra díjat. Vacsora után vidám és megható pillanatokkal teli búcsúestet tartottunk. Székely viccek, Arany János Fülemile művének átírata mellett erdélyi magyar népdalok és a Székely Himnusz is elhangzott.

5. nap Vajdahunyadra érkeztünk a délelőtti órákban. Vajdahunyad vára Erdély legimpozánsabb és leglátványosabb, teljesen épen maradt középkori vára, a régió leghíresebb turisztikai látványossága. A lenyűgöző gótikus várkastély, egyik legnagyobb magyar regényírónk, Mikszáth Kálmán szavaival élve a “várak királya”. A tatárjárás után épült fel az a vár, melyet Zsigmond király adományozott Hunyadi János apjának, Vajknak 1409-ben. Vajdahunyad már messziről is lenyűgöző. Érdeklődve bolyongtunk a vár termeiben, minden apró helyre bemásztunk, minden lehetséges helyre felmásztunk, izgalmas volt elképzelni a régiek életét itt.

Arad volt utolsó úticélunk. Az Aradi vértanúk emlékhelyénék koszorúztunk, ahogy korábban Farkaslakán és Szelykefürdőn is.

„A Petőfi emlékházban és más emlékhelyeken, a Nagyenyedi Kollégiumban is igazán megható volt járni. A székely kapuk gyönyörű díszítése nagyon tetszett. Vajdahunyad vára bámulatos, a belseje kicsit üres, de jó volt bolyongani. Az Aradi emlékhely is megható volt.” (Rittinger Dóra 7.b)

„ Nem tudok mindent leírni, mivel minden nagyon jó volt, a táj , a helyek és a levegő. Minden elképesztő volt , és ezt nem lehet egy lapra leírni. „ (Farkas Boldizsár 7.a)

Határtalanul – Erdélyben

Hetedikeseink idén öt felejthetetlen napot töltöttek Erdélyben. Csodálatos helyeken jártunk, számtalan megható és vidám pillanatban volt részünk. Az első napon Nagyszalontán, Nagyenyeden és Kolozsváron jártunk, majd a festői szépségű Torockón volt a szállásunk. Innen indultunk a Medve-tóhoz és Parajdra. Korondon fejeztük be a napot, és másnap átkeltünk a Békás-szoroson, és csónakáztunk a Gyilkos tavon. Az utazás során beülhettünk a nagyenyedi Kollégium régi iskolapadjaiba, Fehéregyházán Petőfi Sándorra emlékeztünk. Tamási Áron szülőházát is meglátogattuk Farkaslakán, és Orbán Balázs síremlékét megkoszorúztuk Szejkefürdőn. Hazafelé az Aradi Vértanúkra emlékeztünk. Rengeteg élménnyel gazdagodva tértünk haza, és reméljük, még viszzatérünk Erdélybe.

Közzétette: Kanizsai Dorottya Általános Iskola – 2018. június 13., szerda