Az első adventi gyertyagyújtás

„Advent napján kicsit megáll az élet,
az idő lassul és a lélek magába száll,
egy percre megérti az ember a létet –
ki eltévedt, az ma visszatalál.” Szöllősi Bernadett

Adventünk első gyertyájának meggyújtásakor megálltunk, magunkba szálltunk, átadtuk magunkat az ünnepi érzésnek. Énekeltünk, örültünk és meghatódtunk. Könnyeket csalt szemünkbe tanítványaink előadása. Az alsós és felsős kórusunk csodás éneke mellett Rosinger Katalin, Tili Maja és Zichy Mária Terézia zongorajátékával kápráztatott el, Tamás Júlia klarinéton, Bánfalvi Kamilla hegedűn, Ősi Janka fuvolán játszott. Büszkék vagyunk gyermekre és pedagógusra egyaránt, decemberünk varázslatosnak ígérkezik.

„Az első adventi gyertyagyújtás” bővebben

Advent

Advent a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.

Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra, ami biztosan megjött. Télen az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg, nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni, beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk.És nincs gyengébb és jogosabb birtoklás se, mint szeretnünk azt, ami a miénk, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi „meglepetés”; lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk. Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a karácsony a szeretet és advent a várakozás megszentelése.

„Advent” bővebben